Emlékszel? Csak egyet tudunk harapni. Nem tudjuk megenni az egész almát. Csak harapunk, erre kell magunkat emlékeztetni. Legközelebb pedig visszajövünk egy újabb harapásért.
Miután belevetettük magunkat a városi hangulatba, ráeszméltünk, hogy nem fog minden beleférni, rengeteg lehetőség van.
Olyan az egész, mint az időjárás-előrejelzések csekkolása. Egész hétre esőt mondott még tegnap, ma meg már napsütést ír. Ez van a programokkal is, állandóan újratervezünk. Valamiért vissza kell majd jönnöm és már alig várom, mert tudom, hogy nagy valószínűséggel ugyanez a pezsgés, élet és erőteljes impulzus fog fogadni. Azt mondták, vagy megtetszik elsőre és örökre magához ragad, vagy tűrnöm kell az egy hetet és kivárni, hogy hazamehessek, mert túl sok. Örökre magához ragadott.
Péntek délután érkeztem meg, akkor otthon már este volt. 6 órát jöttem visszafele az időben, úgyhogy most tök jó lenne, ha tudnék aludni, viszont a jetleg és az izgatottság ébren tart.
Kellemes meglepetésként ért a virágillat, a város tele van virágokkal. Azt hittem zsúfoltság lesz és elképzeltem minden kellemetlenségével együtt, amit egy nagyváros adhat, ennek viszont már az első perctől fogva az ellenkezőjét éreztem, mintha hazaérkeztem volna.
-
Virágok New York utcáin -
Jártunk a Metropolitan Museum of Art-ban (MET), tele van kincsekkel. Napokig tudnám bóklászni az épületet, amit tulajdonképpen megtehetnék, mert a jegy 3 napra szól. Hatalmas az épület, korokon átívelő gyűjteménnyel.
Nem is kell messzire mennem a szerelemért, mert itt megtalálom. Gyönyörű szobrok és festmények, amiket hiába néztem eddig a neten, élőben ámulatba ejtenek.
Viszonylag közel lakunk a 5th Avenue-hoz, ahol a Museum Mile található, a Central Park mellett. Ott sétáltunk végig. Hatalmas sor volt a bejáratnál, úgyhogy bedobtunk egy hotdogot. Tartottunk tőle, hogy a sor miatt sokat kell várni, és a tömeg is elvesz az élményből és nem lesz lehetőségünk látni a kiállítottakat, de tévedtünk.
A gyorsabb bejutáshoz kaptunk egy tippet. Ha beljebb mész, az épület belseje felé, ahol a lépcsőt látod, az automatáknál tudsz jegyet venni. Ott ketten álltak előttünk. Ha tervezed, hogy később a büfében italt fogyasztasz, akkor itt vegyél vouchert hozzá. 5 dollár, míg fent egy pohár bor a három- vagy négyszerese. Pénteken és szombaton van élő zene. Érdemes ezeket előre megnézni és úgy tervezni, szép élmény.
Újabb meglepetés volt, hogy a 3-4 féle fehér bor közül az egyik Új-Zéland-i volt.
Eltöltöttünk néhány órát, majd át akartunk menni a Guggenheimbe. Bizonyos időközönként a múzeumokban hirdetnek olyan időszakokat, amikor Te döntöd el, hogy mennyit fizetsz a jegyért. Ez pont tegnapra esett. A Mettől nem messze található a Guggenheim és meg akartuk nézni, de akkora hatalmas sor volt, hogy a következő utcába is bekanyarodott. A Guggenheim nem olyan nagy viszont, mint a Met, úgyhogy jöhetett a újratervezés, áttesszük egy másik napra és helyette sétáltunk egy nagyot a Central Parkban.
Eddig mindezt a filmekből láttam. Mindenre rácsodálkoztam. Mindig emlékezni fogok arra az érzésre, hogy egyedül nekivágtam a City-nek és teli vigyorral jártam be a hátizsákommal az 53. és a 77. utca közötti távolságot. A hátizsákom egyre nehezebb lett, belül pedig egyre inkább vágytam arra, hogy bárcsak maradhatnék tovább és az enyém lehetne az egész alma. A metróból felérve még sosem dobogott olyan hevesen a szívem, látva a hatalmas felhőkarcolókat és egy fagyis kocsit a járda mellett. Már az első órában többen szó nélkül segítettek és mosolyogtak.
New York nem az a személytelen közeg, amilyennek elképzeltem, hanem egy élő, vibráló város, tele fantáziával és inspirációval, amit imádok. Az első harapás zamatos volt.
Folyt. köv.
Üdvözlettel,
Wonderbug