Az előző cikkben megemlítettem, hogy a kínai utam során történt velem egy kellemesnek messziről sem nevezhető eset, ami akár romba dönthet egy egész utazást. Hong Kongban jártunk először, itt még nem volt semmi probléma, Hong kong-i dollárt nem váltottam, ott azt fogadják el vagy mastercardot. A következő városokban viszont jüannal lehetett fizetni, Jiujiangban és Taiyuanban is, ez a kínai valuta.
500 jüant váltottam itthon, ami kb. 21.000 forintnak felel meg, a mai (2019.04.17.) 42 forintos árfolyam szerint. Két éve jártam Kínában, ez azóta nem nagyon változott, talán 2 forinttal volt kevesebb. Mivel az étkezés és szállás biztosítva volt számunkra, mert egy 40 fős szervezett csoporttal turnéztunk, nem terveztem nagyobb összeggel kimenni. Arra is gondoltam, hogy valószínűleg nem fogom majd visszaváltani, ha marad. Kiutazáskor nem számítottam rá, hogy ennél kevesebb valódi értékű pénzzel hagyom el az országot. Ez egy kivételes utazási forma volt, más esetben több készpénzt tartok magamnál, mivel a nagyvárosoktól távolodva csökken annak az esélye, hogy bankkártyával tudunk fizetni, legalábbis ez Kína tekintetében mindenképpen így volt. A cikk második felében írok arról, hogy mik azok, amiket készpénzes és bankkártyás fizetésnél, illetve fizetés előtt érdemes észben tartani.
A következő történetet és tanácsot egy nagyon kellemetlen élmény után tudom megosztani Veletek: Utazás előtt győződj meg arról, hogy a célország valutája hogy néz ki, milyen a tapintása, mitől tudod, hogy igazi/hamis. Ezek az információk megtalálhatók a neten. Dollárnál és eurónál talán nem olyan fontos, a kevésbé ismert valutáknál viszont annál inkább, mert azokból itthon kevesebb van forgalomban. Tehát a hamisat is el tudják Neked adni, itthon úgysem jössz rá, ha becsaptak, kint meg már késő. Senki nem fogja elhinni, hogy nem kint szerezted, végül talán már te sem, és aztán magyarázkodhatsz, a pénzedet pedig senki nem adja vissza. Azon felül tehát, hogy tisztában vagy a pénz kinézetével, amire váltod a forintodat, érdemes csekkolni a bankjegyek sorszámát. Az én esetemben 5 darab 100-as bankjegyet kaptam, amelyből 4 darab volt hamis. Ha akkor jól megnézem, láthattam volna, hogy kettő-kettő sorszáma ugyanaz volt (ez látható a képen is), valamint az MNB által megvizsgálva kiderült, hogy valamelyiken az is egyértelműen látszott, hogy úgy nézett ki, mint amit otthon egy sima nyomtatóval készítesz.
Utólag megnéztük, megtapogattuk őket, és az előző részben emlegetett Lydia elmagyarázta, miről érezni azt, hogy ez a hamis, ez pedig a jó. Kínában nagyon gyakori, hogy a 100-as és 50-es bankjegyeket hamisítják. Ezt egy kínai eladótól tudtam meg, aki látta rajtam, hogy a 10-es és 20-as visszakapott bankjegyeket nagyon megvizsgálom. Ez persze már az incidens után történt, előtte eszem ágában nem volt megnézni őket. Mosolygott, és mondta, hogy nyugodjak meg, nem hamis. Az 50-es alatti bankjegyeket nem éri meg hamisítani.
Hogyan ismerhető fel, hogy a jüan hamis
Amint látható, 2-2 sorszáma teljesen ugyanaz. Valamint a tapintásuk is más. A hamisaknál a pasas ruhája és a virágos rész recés. És látszik, ha közelről nézed, hogy nyomtatva van. A színek is teljesen mások. Bár tudomásom szerint előfordulhat ez az igazival is, ugyanazon értékű bankó esetében. Az igazinál a 100-as színe viszont megváltozik a bal alsó sarokban, ha fel-le forgatod.
Ott voltak a barátaim mellettem és tudtam, hogy nem kerülök pácba, de ha ezt Kínában egyedül kell megoldanom, az macerás lett volna és kétségbeejtő. Ráadásul ez volt a második nagyobb utam és nem voltam felkészülve, hogy ilyesmi megtörténhet velem. Most már talán hidegebb fejjel tudnám kezelni a helyzetet, de inkább teszek érte, hogy megelőzzem, amennyire tőlem telik. Szóval azt tudom tanácsolni, hogy mindenki nézze meg a pénzt, amit vált, akárhol. Ilyen alap dolgokat észre lehet venni. Legyetek figyelemmel, hogy ne kerüljetek ilyen helyzetbe. Én nem figyeltem rá, hogy megnézték-e otthon a váltónál a gépben vagy volt-e egyáltalán ilyen gépük, tehát az én hibám is. Utánanézhettem volna az ismertető jeleknek, de ki gondolná.. Na, úgyhogy naivitást le, nagyítót fel és legyetek résen! 🙂 Kínát pedig mindenkinek ajánlom, kedvesek az emberek és nagyon segítőkészek.
Opcionális tipp, amit megnyugtatásként közöltek
Itthon a rendőrségen azt mondták, hogyha készítettem volna egy fotót a bankjegyek sorszámával és az ügyintézővel a helyről és minden egyéb részlettel, akkor tudtam volna bizonyítani, hogy tényleg abból a váltóból van, ahonnan állítom. (Gyanítom még akkor is fennáll a photoshop lehetősége, hiszen ma már bármilyen képet meg lehet szerkeszteni, szóval ez korántsem valid és felesleges próbálkozni vele.) Máskülönben kinevetnek és azt mondják, hogy akkor valószínűleg otthon valaki kicserélte. (Megjegyzés: Megkérdezték, hogy kivel élek, mert akkor nagyon valószínű, hogy valaki otthon cserélte ki. Max. a nagymamám tudta volna ezt megtenni, akiről nem állítom, hogy maffiózó. Ezzel kapcsolatban aztán ők is elnémultak.)
A nyomozó megnyugtatott, ilyen Magyarországon nem történhet, hogy egy váltóban hamis valutát bocsátanak rendelkezésemre. Az örsre apukám vitt be, őt hívtam kintről messengeren, hogy elmondjam mi történt és ha tud, csináljon otthon valamit. Hazaérve behívtak engem is, neki pedig szóltak, hogy nyugodtan jöjjek egyedül. Hogy meg tudjanak törni és aláírassanak egy nyilatkozatot, amivel nem értek egyet. Ezt mondjuk nem tették hozzá.
A nyomozó arrogáns viselkedése és hatalomittas mosolya, hogy ezt az ügyet megoldotta, a tehetetlenség érzését katalizálták bennem. Azóta sem tudom mit tehettem volna másképp. Fel akartam állni az asztaltól és azt mondani, hogy én ezt nem írom alá, de akkor behívnak újra és addig kérdezősködnek és bizonytalanítanak el, amíg zokogásban nem török ki attól, hogy a támadó kérdéseikre nem tudom a választ. Kínában cserélte volna ki valaki? A hotelből vagy akárhonnan máshonnan? Vagy a 40 kórustag, akikkel kiutaztam? Sosem derül ki. Azt éreztem, hogy mindenképpen rá akarták valakire bizonyítani, aki nem hivatalos személy. Sajnálom, hogy ez itthon így működik. Fogalmam sincs, hogy máshol hogy kezeltek volna egy ehhez hasonló esetet. Úgy gondolom, hogyha ugyanezt elmondja egy olyasfajta hozzáállással, amely során megpróbálja megérteni az én nézőpontomat, velem pedig megérteti az övét és nem egyből gyanúsít, azt könnyebben fel tudom dolgozni. Így megalapozták bennem azt az érzést, hogy nem számíthatok rájuk és a bizalmamat elvesztettem feléjük.
Nem tudom mit csináltam volna, ha egyedül megyek ki és kiderül, hogy a pénzem nagy része hamis. Mi történt volna, ha nincs ott Lydia, hogy elmagyarázza az eladóknak a helyzetet. Rajtuk látszott, hogy nem lepődtek meg, egyszerűen nem fogadták el a pénzt és kész, rendőrt sem akartak hívni. De vajon mit csináltam volna, ha egyedül találom szembe magam egy ilyen helyzettel, két olyan eladóval, akik nem beszélnek angolul és rosszindultatot feltételeznek rólam?
Fizetés külföldön: bankkártya vagy kp?
A világ több táján problémás a bankkártya használata. Sokszor jó drága a kezelési költség vagy nincs is angol felirat a gépen, csak mondjuk kínai írásjelek, és ha nincs a közelben egy nagyobb bank, ez necces lehet. Jiujiang egy kisebb város, a konzulátus pedig Pekingben van. Szóval törekedjünk arra, hogy az esetleges problémákat kiküszöböljük, könnyítve saját magunk helyzetén és megóvva azt.
Fontos tehát, hogy legyen nálad elég készpénz. Ez életmentő is lehet. Külföldön nem biztos, hogy el fogják elhinni, hogy egy fehér embernél, aki Európából érkezett, nincs kp. Előfordul, hogy az automata sem adja ki a kártyát, és ha egy kártyával mentél ki, akkor azt buktad. Hogy még szebbé tegyem az automatás történetet, valaki onnan is kapott már hamis pénzt. Az ilyen esetek miatt érdemes 2-3 bankkártyával rendelkezni, amit a táskád különböző pontjain rejtesz el. Nem érdemes egy helyen, mert ha kirabolnak, az összeset megtalálják és elveszik. Ez is megtörtént velem.
Mit tudsz csinálni, ha kirabolnak?
Engem egy évvel ezelőtt nyáron egy itthoni fesztiválon raboltak ki. Jobban mondva a sátramat. Dolgoztam ezen a fesztiválon és emiatt nem is sima kempingben voltam elszállásolva, mint a fesztiválozók, hanem egy őrzött kempingben. Majd az utolsó nap, munka után “hazaérve” láttam, hogy fel van nyitva a sátram. Ha úgy rakom rá a lakatot, hogy a cipzár fém részeit fűzöm össze vele, még fel is hasítják, így a sátram is tönkrement volna, benne a fizetésemmel, amit előző nap kaptunk meg. Hülye voltam és naív, hogy azt gondoltam, majd egy őr az összes sátorra tud figyelni, bár addigra a százból kevesebb mint tíz maradt, és hogy a munkatársaim is vannak olyan jófejek, hogy a magántulajdont tiszteletben tartják. Személyes holmikat vittek el, a fizetésemet nem találták meg. Ami kész csoda! Jól eldugtam és ezek szerint megérte, mert bár feltúrták a sátrat, a kisebb zsákokba nem néztek bele. Külön szoktam csomagolni a kisebb dolgokat, amiket magammal viszek, hogy ne csak beszórjam őket a hátizsákba, mert akkor minden alkalommal ki kellene pakolnom, ha keresek valamit. Akár fesztiválozás, akár utazás, mindig elrejtem valahova a pénzem egy részét, amit nem tartok magamnál, bankkártyát is, hogyha ilyen helyzet adódik, esélyt adjak arra, hogy nehezebben találják meg. Valószínűleg kevés időt töltöttek a sátramban, félve attól, hogy egyszer csak megjelenek, így nem végeztek precíz munkát. A ruháimat szétdobálták, viszont a fehérnemű/zokni/egyéb női kiegészítő részleget nem nézték meg, ahol a fizetésem ott kukucskált az átlátszó zsákban. Legyetek kreatívak és gondoljatok az ilyen esetekre is, mert nem lesztek mindig kivételek. Főleg a rablás után éreztem sokáig azt, hogy sem én, sem a cuccaim nincsenek biztonságban, mert bárhol bármi megtörténhet, de ezekre valamennyire fel tudunk készülni és fontos is, hogy ne érjen meglepetés. Gondolkodjunk az elkövető fejével. Egy fesztiválon hiába hívok rendőrt. Az őr és a főnököm is segítőkészek voltak, miután szóltam nekik, de ilyenkor nincs mit tenni.
Senkit ne tántorítson el ez attól, hogy ellátogat Kínába vagy elmegy fesztiválozni. Kína nagyon szép ország és az emberek is kellemes emléket hagytak bennem. Minden országban ugyanúgy érdemes ezeknek a dolgokat utánajárni, mert bárhol előfordulhat hasonló bárkivel. Ezt úgy lehet kivédeni, ha felkészülünk a következményekre. Rossz dolgok a saját házunkban és lakásunkban is történhetnek. Veletek történt már hasonló? Remélem hasznos információt tudtam átadni és ezzel sokatok értékeit megóvni.
Holnap az Óperencián túlra utazom, a másik irányba. Nagyon sok izgalmas programot találtunk ki arra a hétre, amíg távol leszünk, hogy felfedezzük a várost. Ez nem solo trip lesz, ketten megyünk. Egy kihagyhatatlan dolog van a bakancslistámon, ami ehhez a helyhez köthető: napfelkeltében nézni a Szabadság-szobrot. Ha sikerül, látni fogjátok Ti is.
Üdv,
Wonderbug