A nyugati individualista világban receptre írják fel a közösségeket és számtalan vállalkozás épül arra, hogy a hovatartozás érzését megadja ügyfeleinek. 3700 kilométerre tőlünk Keletre él egy eltakart társadalom, az illatos rózsavíz, a napszínű sáfrány és a hétcsempés mecsetek világában. Ám miközben Irán értékeitől évtizedek óta próbál megfosztani minket a média, mi akkor is odautaztunk.
“Amíg egy világ láthatatlan, nem lehet elpusztítani.”
Az asztalomon az egymillió iráni riál, ami megmaradt az utazásról, a 20 napos útitervünk és egy kurd sál. Az iráni ruhák felakasztva, földszíneik emlékeztetnek Abyaneh napszínű tapasztott sárházaira, a kashani sivatagi éjszakára, a világ leggyönyörűbb mecsetére Iszfahanban, a sült krumplira, amire 5 öntetet is kérhettünk és csupán pár százezer rialt kellett érte fizetnünk. Mosolyogtunk (röhögtünk) sokat Rékával és Monával, hárman vezettünk egy 9 fős magyar csoportot. Elhívtak magukkal betanulni, hogy egy következő utat már én vezethessek. Vándorboy útjára indultunk, amiről egy dolgot biztosan tudhattunk: extrém programok, váratlan fordulatok és helyi kapcsolatok várnak ránk. (Nagyon szívesen elárulnám a részleteket, de a meglepetés odalenne a következő utasoknak.)
Nyugat-Ázsia elbűvölő kulturális világát régóta szerettem volna személyesen is látni. Tudjátok, valami hív oda… Tudtam, nem elégedhetek meg mások beszámolóival. Sokra tartom a Járatlan Utakon Fesztivál közösségének, tapasztalt előadóinak megosztásait is, mindemellett meg akartam ismerni a hívás rejtett, személyre szóló üzenetét. A mondás pedig a következő volt: minden sztereotípiád megdől Iránról.
Eltakart ország és az Iránt körüllengő tabu
A tiltott és ismeretlen dolgok intenzíven hatnak az utazóra és az utazási élményre. A félelmek, az előítéletek és a meglepetések mind megtöltik azt a tabut, amit az idegenek szeme lát.
Iránba indulásunk előtt tartottam magam ahhoz, hogy a hijabot, a nők számára kötelező kendőviseletet szigorúan kell majd hordanom. Az aktivista énem elé beállt a kíváncsiságom. A sejtjeimbe akartam beengedni azt a gazdag kultúrát, ami itt várt ránk. A kultúra és a politika különválasztásával szerettem volna esélyt adni erre, már azért is, mert egy csoporttal utaztam és felelősséggel tartoztam több ember iránt.
Mély tiszteletet éreztem, amikor a teheráni reptéren több nőt is megláttam hijab nélkül, ismervén a szankciókat, ami az elégedetlenkedőket sújtja, s ez a nyílt véleménynyilvánítás az út során aztán nem volt egyedi jelenség.
Több mint 90 milliós ország, 2500 évnyi emlékkel. Az ősi Perzsa birodalom romjain töltöttünk el 20 napot, 3000 km utazással az országban és legalább 40 helyre eljutottunk. Intenzív programunkat saját busszal és sofőrrel oldottuk meg. Éjszakáztunk a sivatagban, elhagyatott sárvárosokat látogattunk és világörökségi helyszíneket örökíthettünk meg a memóriánkban. Azokon a helyszíneken jártunk (Perszepolisz, Naqsh-e Rostam sziklafalánál őrzött Dareiosz sírok, ésatöbbi), amiket általános iskolában a történelem könyvem lapjain lekicsinyített képeken tanulmányoztam és a száraz mondatok is elindították annyira a fantáziámat, hogy a Kelet tájairól álmodozzak felnőtt koromban is. Egy következő mondás pedig úgy szólt, hogy éljünk ezzel a szerencsével, amíg lehet oda utazni. 2025. májusának végéig tartott az utunk, kevesebb mint két héttel később pedig már eszkalálódott a háborús hangulat.
A művészet, a perzsa történelem, a szufi költészet és a tájak varázsa – Irán részletgazdag kultúrájába a világ kevésbé lát bele. Nem beszélve arról, hogy Irán és Kurdisztán lakói vendégszeretetükkel és tisztelettel fordulnak az arra járó idegenek felé. A helyiek megtisztelve érzik magukat, ha beszélgetünk velük, ez a tisztelet pedig részünkről is kölcsönös. Színkavalkád, rózsa- és fűszerillat lengi be az utcákat, bámuló tekintetek sora kísért sétáinkon. Jó volt néha a hijab mögé bújni.
Szabó Virág, a Viri’s Travels bloggere mondta, hogy
“szerintem a kreativitásod szárnyalni fog utána!”
Az ismeretlentől és a belénk kódolt félelemtől azért ideges voltam. Évek óta követem azokat az underground csatornákat, ahol az iráni nőket érő büntetésekről, a tüntetéseikről és kiállásaikról szólnak a hírek. Az iszlám kíváncsiságom tágas tereket nyitott meg bennem, számítottam induláskor jóra is és veszélyre is. Kétségem sem fért ahhoz, hogy most valami új következik.
Már a második nap végén figyelmeztetett minket üzenetben a rendőrség, ezután viszont úgy tűnt, sikerült betartanunk a szabályokat.
Irán a nemzetközi médiában a politikai konfliktus zónáiról és a vallási szigoráról híresült el, és ehhez képest az utazó a mindennapi életről, persze arról az oldaláról, amibe betekintést nyerhet kívülállóként, az emberség és vendégszeretet olyan minőségével találkozik, amit mi, a nyugati országokban visszasírunk, és amelyre sajogató fájdalommal és nosztalgiával gondolunk.
A bizonytalanság különleges intenzitást ad minden találkozásnak. Meghívás a családok otthonába vagy egy őszinte beszélgetés az út szélén sokkal értékesebbnek és kivételesebbnek tűnik. A tabu paradox módon felerősíti az élményt, és mélyebb kapcsolatot teremt az utazó és az ország között. Az szívet is megszólító élmények pedig a csoportot is összekovácsolják.
Egy kedves és random gondolat a cikk végére, amit az iráni jegyzeteim között találtam: A perzsa mandulatej hihetetlenül finom és krémes. Csodássá teszi a kávét!
Jin, jiyan, azadi!
Ölelés,
Wonderbug
(Fotókat még találtok lent.)
Iráni körutazás infók:
Ha a legközelebbi út (2026 május) előtt szeretnél üzenetet kapni az indulásról, írj egy üzenetet vagy jelentkezz az alábbi formon az iráni körutazásra! Ez még nem jelent elköteleződést, de azt igen, hogy nem fogsz lemaradni az információról, mikor s hogyan indulunk és tervezzük majd azt az utat: https://vandorboy.com/jelentkezem-utazasra-urlap/
Az út részletei: https://vandorboy.com/iran-korutazas-kurdisztan/
Az út Csonka Gábor Vándorboy által szerveződik.
Nyitott, kíváncsi, érdeklődő, pozitív és kitartó embereket várunk erre az aktív útra.
