Kezdő digitális nomádként a munkaállomás változékonysága, a folyamatos lét az izgalomért, a megállásnélküliség karnyújtásnyira kínálják a szabadság érzetét. Ha van konnektor, abban 220, és egy laptop, amit rácsatlakoztatsz, tiéd lehet a világ, ha még a neted is korlátlan és térerő is van. Ami kívülről szabadságnak tűnik, belül sokszor libikóka. Küzdök azzal, hogy soon-to-be digitális nomádként hogy osszam be az időmet, mikor mi alapján állítsam be a szabad-, és a munkaidő egyensúlyát. Itt van néhány ötlet, ha úgy tetszik, önmenedzselési technika, amit használok, annak érdekében, hogy a listámon tornyosuló feladatok ne omoljanak rám.
Rómába és a nyugalomhoz több út vezet. A kalandozások és az expedíciók alatt sokszor nehéz a munkára vagy a pihenésre fókuszálni. Ha nem dedikálsz neki időt, legyen az víz mellett, kocsiból, asztal mellől, nem fog megtörténni.
Meló, alvás&szieszta
Három dolog vált számomra hangsúlyossá, aminek ezeken az utakon napi rendszerességgel meg kell történnie, hogy kellemes időtöltésről lehessen beszámolni: munka-alvás-szieszta megfelelő, személyre szabott kombinációja. A többi a töltelék.
Az elmúlt hetekben -végre- nagyobb hangsúlyt kapott a szieszta, mint a munka. Az őszi home office-ból adódó túlhajszoltság gondolatától távolodva most a másik oldalon találom magam.
Amikor útközben csapom fel a laptopomat, a mellettem ülő, hetente sok száz és ezer kilómétereket ingázó, őrült sofőr néha, viszonylag sűrűn, (de volt, hogy kettő között eltelt azért fél óra is,) sziesztára adja a fejét. Rá szoktam erre én is. Azaz, megcsinálok néhány feladatot, nem szakítom őket félbe, de két feladat között most már egy-másfél óránként tartok egy kis szünetet. Ez dedikált szünet, tehát nem pötyögéssel, nem pörgéssel, hanem nyugalommal telik. Mély levegővételekkel, szembecsuk vagy az ég bámulásával, vagy csak a fejemből való kifele/befelenézéssel. Egészen más életminőséget ad. Nekem nem tesz jót, ha többször félbeszakítom magam munka közben, mert gyorsabban haladok, ha egyben letudom, na de ez az egyben jelenthet akár 4-10 órákat is. Innen nézve változik is a perspektíva.
Akármelyik világgámenésről (jelen esetben országgámenésről) legyen szó, az energizált, örömteli állapot, amiben egész nap fürdőzünk, reggel is bedobja a kapszulát a biológiai kávéfőzőnkbe, tehát nem fogunk 5x szundit nyomni, ha arról van szó, hogy alvás helyett lesétálhatnánk a tengerpartra, beülhetnénk egy café con leche-re vagy kiállnánk az ablakunkba, ajtónk elé beleszippantani a külhoni levegőbe, vagy belesétálni a tiszta zöld, harmatos fűbe mezítláb.
Face-to-face kapcsolódások
Brutális időt igényel, mondhatni mindet. Amióta újra beindult az élet, nem győzöm kapkodni a fejem. Kiléptem a home office-os idők alatt összerakott keretek mögül, szinte teljesen. Mivel az extrovertáltságom a plafonon lógva kapaszkodik, és mint egy rosszcsont kisgyerek, nem hajlandó lejönni, ki kellett találnom, hogyan álljak ellen, hogyan mondjak néha nemet az újra, a szüntelenül bejövő lehetőségre, azért, hogy a munka kész legyen. (Mivel a lehetőségekre nehezen mondok nemet, ezért jól jönnek a technikák…)
Mi segíthet, hogy a strukturáltság útján maradj?
- Hasznos alkalmazások és To Do lista
A sikerélmény és a hasznosság kombója! Arra igyekszem odafigyelni, hogy egyszerre egy listánál ne kezdjek el többet írni, mert akkor elveszti a módszer a lényegét. Ha egy nagy todo-m van, akkor az aznapiakat ki szoktam jelölni egy színnel, hogy ne vesszen el a többi között.
Most már nem bízom magam egyedül a papírra. A Trello-ba gyűjtöm kategóriák szerint három oszlopban a teendőket: To Do-ból Doing és Done oszlopokba húzogatom át, ami már megvan. Szeretem végigvinni, mert így látszik, mennyi mindennel készültem el, és jöhet a sikerélmény.
- Kérd számon magadon!
Ha megvan a listád, utána ez már megy magától. Sokáig a jóvilágot sem lehet húzni, érdemes néha egy-egy kincset kihúzni a lista aljáról is, amik már régóta ott csücsülnek a sötétben.
A közeljövőben az a tervem, hogy a Toggl nevű appal mérni fogom a munkaidőn felül azt az időt, amit a vállalkozásfejlesztésbe beleteszek. Efölött általában sikeresen elsiklok. Mire odajutnék, hogy foglalkozom a saját projektjeimmel, a munka már kivette belőlem az energiát.
Ebből az appból ki is tudod menteni a riportokat, ha elszámolnál magaddal.
- Engedd meg, hogy elengedhesd
A lista végtelen, az életünk véges. A szieszták beiktatásával, még ha aznap más nem is történne, úgy érzem értékessé válik a nap, lesz értelme. Foglalkoztam magammal, mégha csak egy kis szünet erejéig, és nem csak vég nélküli gürizés a feleslegesnek látszó feladatokkal. Engedd meg magadnak, hogy tarthass kisebb-nagyobb szüneteket.
A másik dolog a szabadság, mármint a hivatalos. Kevésnek tűnik az a 21 nap, amit alkalmazottként kiadnak? Vállalkozó/szabadúszóként fél évig eszembe sem jutott, hogy vehetnék ki szabadságot, nem hogy 21 napnyit. Aztán kipróbáltam. Az első napokat pihenéssel töltöttem, aztán elfogyott a pihenéstürő képességem, csinálni akartam valamit, vissza akartam menni dolgozni. Jó olyan munkával rendelkezni, ami elfér a napodban úgy, hogy nem tűnik fel, hogy nem teher, az meg kincs, ha tud jönni veled.
- Pomodoro-technika: Maxold ki az időt, amit munkával töltesz.
A pomodoro lényege, hogy 25 percet ledolgozol időméréssel, majd ha törik, ha szakad, tartasz 5 perc szünetet. És ezt ismételgeted. Le lehet tölteni egy appot, ami 25 perctől számol vissza, utána pedig 5 perctől. Van, hogy csalok és többször lenyomok 25 percet egymás után, mert a szüneteltetés, ahogy mondtam, kivesz a ritmusból. Az a része biztos, hogy hasznos, hogy ott ülsz, amíg az óra számol vissza, és csinálod, amilyen gyorsan és hatéknyan csak képes vagy rá. Ajánlom kipróbálásra.
És most megmutatom, honnan dolgoztam az elmúlt hetek során:
ITT megosztok egy csomó történetet és fotót az aktuális utazásaimról, tarts velem!
Nem kell tökéletesnek lenni. Hibázni ér. Úgy szeretünk, amilyen vagy, Csodabogár.