Mostanában nehezebben megy a hálaadás, teljesen érthető okokból. Mindig könnyebb akkor hálásnak lenni, amikor boldogok vagyunk és viszonylag felhőtlen mindennapokat élünk. Ugyanakkor az éremnek a nehéz helyzetekben is két oldala van, amit jobban odakoncentrálva észre lehet venni.
Régebben szokásom volt minden apróságot megünnepelni, például minden hónap 21-ét. Nem nagy ünnepségek voltak, de alkalmanként adtak annyi örömet, ami feltöltött. Mintha feldugnád magad töltőre. A mai napon is ünneplünk. Mindegy, hogy mit. A lényeg, hogy találtunk rá alkalmat. Ezt bármikor, bármilyen indokkal megtehetjük. Felnézve a virág- és szócsokrok közül a mai is egy átlagos nap lenne, ha a megszokott mederben nem kerítenénk neki ekkora feneket.
Köszönöm kedves férfiak, hogy a mai napon még jobban odafigyeltek ránk és különlegessé teszitek ezt a napot! Ahogy tette azt ez az ókori sármőr is a MET-ben még 2019-ben, elragadva a szívemet. (Szerencsére a belépőjegy 3 napig érvényes volt, úgyhogy románcunk több szempillantásig is eltarthatott.) Vissza kéne mennem érte valamikor…
Szépeket!