Mi van akkor, ha időközben elérted a hőn áhított céljaidat, és elfelejtettél újratervezni?
Sosem esett nehezemre célokat kitűzni. Az unalmas egyetemi óráknak azért örültem mindig, mert közben tudtam terveket szövegetni és bővíteni a bakancslistámat. (Nálam ez egy kis füzet, sok-sok oldallal, úgyhogy lehet bele írni dögivel.) Ilyenkor mindig előre készültem. Volt nálam egy füzet, amibe leírhattam mindent, ami épp eszembe jutott. Füzetek teltek meg ötletekkel az évek során. Ebből mi maradt? Hát, a jegyzetek megvannak, az elkalandozós közeg megváltozott. A fókusz máshova került. A kreatív agyam megszűnt volna működni?
A héten megkaptam egy számomra teljesen új, rövid határidős feladat nem túl sikeres kivitelezése után, hogy nem ártana gondolkodni is, miközben dolgozom a feladaton. Egyből kiszakadt belőlem a válasz, ami végül a számat nem hagyta el: köszi a feedbacket, gondolkodnék, ha lenne rá kapacitásom. Annyira belekerültem a körforgásos mindennapokba, hogy egy mókuskerékben száguldozó robot maradt belőlem. Miért? Mert ész nélkül csináltam és nem mondtam nemet.
A munkában érzem a napjaim értelmét, és ez nem biztos, hogy jól van így. Korábban meditáltam, olvastam elalvás előtt, eljártam sétálni. Most nem tudom átállítani az agyam még arra sem, hogy ne fülessel sétáljak végig egy erdőn.
A célkitűzés hogyanja
Azt mondják, hogyha nem félsz a céljaidtól, nem elég nagyok. A célkitűzős workshopokon úgy tűzetnek ki veled célokat, hogy először megnézitek,
-
- Mi a Nagy Terv?
- Ha ez megvan pontosan, le lehet bontani negyedévekre, hónapokra, majd hetekre és végül napokra a lépéseket.
Ez azért jó, mert így kevésbé tűnik ijesztőnek. Könyvet akarsz írni, lefutni a maratont vagy körbeutazni a világot? A big picture ezernyi kis részből áll, mint egy puzzle, aminek inkább neki sem állsz, hiába az álmod volt karácsonyra. Ezekre a részletekre kell helyezni a fókuszt. Egy lépést lépni egyszerre előre.
Néhány hete egy mentoringon kérdezte a mentorom, hogy: mi a tervem a következő egy évre? Ültem kussban a zoom előtt: fogalmam sincs. Percekkel később sem jött a fejemben válasz. Semmi. Tudod, néha jön olyan, amit max nem akarsz megosztani, de most üres volt a gondolatmező. Mi az, hogy nincsenek céljaim? Estem kétségbe. Tele van a bakancslistám, több mint kétszáz tétel vár beteljesülésre.Amikor kérdezik, hogy hova megyek legközelebb? Hát, inkább meg se kérdezd 😀 Pécsre a Nappaliba, hátha útközben rám talál a múzsa, és megsúgja a távoli úticélt.
Hova lettek a céljaim?
Valahol a mostani állapot, a beteljesülés és a covid háromszögében elvesztek. (Az ilyen háromszöges eltűnésekről talán Neked is a Bermuda jut eszedbe. Képzeld, életemben először és eddig utoljára találkoztam valakivel Új-Zélandon, aki onnan jött.)
Na akkor fedezzük fel, mi is ez a terület.
Nyilván a covid miatti áldott állapotot senkinek sem kell bemutatnom. Ki tudja mit hozott a fejünkre, ami évekkel később is még itt fog körözni, mint egy denevér, aki nem akarjuk, hogy a hajunkba kapaszkodjon, dehát már ott van. Számomra nem volt annyira szörnyű ez a megszorításokkal teli időszak. Élvezek a korábbi átlagnál többet egyedül és egy helyben lenni. Ez azzal jár, hogy ragaszkodom a komfortzónámhoz, és nehezen mondok neki gúdbájt. Meg is kapom, hogy “igazi stoppos lélek” vagyok, hogy most már busszal és telekocsival közlekedek. Pedig a hátizsákom hátsó zsebében ott lapul a stoppos táblám, hátha…
Az elmúlt két év során nagy és meghatározó, többéves céljaimat tudtam kipipálni (ide veled Új-Zéland és vágyott munkák), és most nagyon nehéz ekkora nagy és beteljesült dolgok után újakat kijelölni, mert közben elfelejtettem újratervezni.
Tévedj Te is Ikarusszal
Mit lehet tenni? Nos, Seth Godin Ikarusz tévedése című könyvében szenvedélyesen ír minderről. Leírja, hogy arra vagyunk beállítva, hogy ne akarjunk túl nagyot álmodni, ne akarjunk túl közel repülni a Naphoz. Azt is leírja, hogy az “Ikarosz propaganda” egy hamis képet hagyott nálunk. Valójában Ikarusz legendája lehet, hogy említi, hogy ne menj túl közel a Naphoz – bár ki jön ahhoz, hogy ezt megmondja neked -, de az is ugyanolyan veszélyes lehet, ha túl alacsonyan repülünk.
Megalkuvunk, beletörődünk saját életünkbe. A könyv minden oldalán rendkívüli inspirációt ad és forradalomról beszél, az emberi kapcsolatokra épülő társadalomról. Arról, hogy már nem az a lényeg, hogy kinek milyen végzettsége van. Mindenkinek adatik lehetőség, ha meglátja azt, és él is vele. Mindannyiunk számára adott a lehetőség, hogy kiálljunk magunkért, hogy a saját utunkat járjuk. Hogy mi az első lépés? Gondoljuk végig, mi az, aminek az elérése nélkül nem szeretnénk itt hagyni ezt a helyet. Seth Godin azt mondja, hogy mindannyian művészek vagyunk. Nekem ez nagyon tetszik! Mert azt jelenti, hogy bármit megtehetek, hogy alkothatok, hogy elfogadnak, hogy a létezésemmel értéket képviselek, hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok. És mi kell hozzá? Kapcsolódások – másokkal és önmagunkkal.
+1: Mi lesz, ha?
Kit érdekel.
Meddig szárnyalhatunk? Jó közgazdász hallgatóként a válaszom: attól függ.
Peace out:)