Hogy mit tudunk manapság csinálni, ami travel-related? Nosztalgiázni, álmodozni. A régi időkre és a jövőbeli terveinkre gondolni. Meg például arra, hogy hol voltunk tavaly, 2 éve, 5 vagy 10 éve ilyenkor. Te hol voltál?? Hova vágysz vissza?
**
5 éve ilyenkor az első külföldi félévemen voltam. Megéltem minden percét, másodpercét. Néha ugyanazokat az utcákat belelátom az itthoni utcákba, parkokba, tópartokba. Mintha ott lennék. Ilyen erős élménnyé maradt meg. Hmm Spanyolország, nekem te voltál az első és igazi. Azóta hányszor akarták megmondani, hogy hogy öltözzek, mert ez így nem nőies, vagy túl színes, vagy vágjam le a rasztámat, mert nem illik oda. Pár hónapja majdnem megtettem és most bánnám. Hányszor nevettek ki, mert fura vagyok, elvont, mert mezítláb szeretek mászkálni, vagy színesre festeni a hajam. Vagy mert komplikálva oldok meg dolgokat és emiatt butuskának neveznek. Vagy mert nem beszélek elég jól nyelveket. Miért megyek ki bögrével sétálni, vagy miért veszem komolyan, ha viccelnek.
Tanulság: vállald, aki vagy. Menj arra, ahol megtalálod önmagad. El fogsz veszíteni kapcsolatokat, el fogsz távolodni emberektől, de el fogsz távolodni attól a képtől is, amit magadénak hittél, és útközben kiderült, hogy az nem a Te utad.
Nyáron elkezdtem munkát keresni, ha már covid, meg amúgy is elég idős vagyok, 27 évesen ideje lenne normális munkát vállalnom. Az össze munka, ami szembejött, gyomorgörccsel töltött el. A külvilág azt sugallta, hogy nincs lehetőségem választani. Ez nem az a helyzet. ….. Minden helyzet AZ a helyzet. A TE DÖNTÉSED, magaddal kell szembenézned minden egyes nap végén, nem a külvilággal. A saját agyad és szíved, a lelked, nem fog hagyni aludni, ha olyan döntést hozol, ami saját magad ellen megy.
Sikerült jól döntenem, és nem elmennem azon az úton, ami nem az enyém. A mostanin nem kell különválasztanom a bennem dobbantásra kész utazót és a junior businness womant. A mostani munkahelyeimen felvállalhatom, aki vagyok, és aki szeretnék lenni. Támogató közegben vagyok, akik előtt felvállaltam magam. De fontos, hogy azért tudják megadni a támogatást, mert elmondtam nekik, ki vagyok és mire van szükségem.
Nekem ez egy nagy lépés volt, ami viszonylag rögtön ki is fizetődött, mert előnyömre fordítottuk, és ami a félelmem volt, erősségemmé kovácsoltuk. Tizenéves álmaim váltak így valóra. Tudod, az a fajta, ami azzal a kérdéssel kezdődik, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Miről beszélek? Hm. Arról, hogy nagyon sok mindent elnyomunk magunkban, észre sem vesszük, hogy az odaképzelt, szekrényünkben lakozó zöldszemű szörnytől félünk, aki nem is létezik. Se a szörny, se a szekrény. Mi töltjük meg félelemmel. Pedig mennyi más dologgal meg lehetne tölteni… Például önszeretettel, vagy egy szép égszínkék ruhával, amit a szörnyre adva talán ő is megnyugodna. Adhatnánk a kezébe egy bögre kávét, vagy gumicukrot, vagy egy puha párnát takaróval, hogy kipihenje magát és szebbnek lássa ő is a világot, és Téged kézen fogva lépne ki a szekrényből, mint Narniából… Csak nem a hidegbe, hanem egy zöld, napsütéstől csillogó-villogó rétre. Mit csinálnál a szörnyeddel? Szerinted mire van szüksége, hogy jobb kedvre derüljön?
**
Ennyit mára a magasröptű gondolatokról, még nem ittam meg a kvmat. Még egy yogi tea idézet idefér:
Nincs még egy olyan mint Te, soha nem volt még egy olyan, mint Te, és soha nem is lesz senki és semmi olyan, mint Te.
Helyszín: Playa de Salinas, Spanyolország