Pakolós sztorik és az azokból kialakult személyes praktikáim következnek. Az is kiderül, mit hordok én a hátizsákomban. Arról is lesz szó, hogy hogy jutottam el egyáltalán odáig, hogy beleférjek egy hátizsákba. Inspirációt Noookával való beszélgetésünkből merítettem. Ezer hála, jó pakolást!
„Te mindig úgy utaztál mindenhova, hogy elég volt egy hátizsák? Sosem volt problémád a csomagolással? Hogy túl sok cuccot akartál magaddal vinni?”
A frászt! Hadd meséljem el az első élményemet a pakolással, amikor már nagylányként koliba költöztem – 14 évesen. Akkora megpakolt bőröndöket vittem magammal, – és természetesen szinte érintetlenül haza hétvégente, – amikbe még én is befértem volna.
Idővel már nagyon zavart, hogy azzal telik az út a koliig, hogy megszakadok, ha busszal/vonattal mentem. Ha pedig kocsival, akkor mindig keríteni kellett fuvart. Arról nem is beszélve, hogy mennyi helyet foglalt. A győri konziba jártam középiskolába, ahol nyolcan laktunk egy szobában. A tér érték volt, amit a felhalmozott tárgyak nem segítettek tisztelni.
AZ ELSŐ REPÜLÉS ÉS A CARRY-ON ZŰRÖS ESETE
2016-ban kezdtem el utazni. Nem, nem hátizsákkal. Egy jó nagy pöttyös bőrönddel, amit a tescoban vettünk. Ezt vittem magammal és egy hátizsákot Oviedoba (Asturias, Spanyolország) fél évre. Akkor repültem először + egyedül.
Hogy mekkora sikert arattam vele? Hát, a hátizsák akkora volt, hogy hiába carry-on és felvihettem a repülőre, sehova nem fért be, úgyhogy át kellett vinni a csomagtérbe.
Hasonlóan szép sztori volt a félév végén. 5 kg-t kellett otthagynom a reptéren. Nonszensz! Számoljunk csak utána! 20-30 kg volt, amit feladhattam plusz még a carry-on. Hát, hónapokig élhettem volna tiszta ruhákból mosás nélkül. És magam mögött hagytam a spanyol „csoki-vaníliás” kabátomat, amit ki lehetett fordítani, de június közepén a harminc fokban nem vállaltam, hogy magamra veszem. (Miért nem?:( )
Azt szokták mondani, hogy
Elég, ha egy hétre pakolsz.
Persze, én is úgy vagyok, hogy bevásárlással ott nem akarok időt tölteni, és szívesen viszem a megszokott, kedvenc darabokat magammal. Szóval ezt még én is tanulom.
Később leírok néhány tényt és praktikát, amiket útközben tanultam és amikhez próbálom tartani magam, hogy elérjek egyszer oda, hogy ne legyen sokkal több cuccom, mint ami befér egy hátizsákba.
BEZACSKÓZOTT ÉLETEM
Telt az idő, jöttek az újabb utak, és megelégeltem a felhalmozott tárgybéli emlékeket, amiket gyerekkorom óta tartogattam. Fogtam egy csomó fekete nagyzsákot és szinte szívtelenül elkezdtem szanálni. Egyből nyolc zsák összegyűlt, és most is vár otthon 2-3. Rendszeresen költözöm és így látom igazán, hogy mennyi felesleges dolog van a birtokomban. Ha költözöm újra, és nem viszem magammal, akkor minek tartanám meg? Nem, nem viszek fel semmit a padlásra.
A GRAND CANYON SZTORI: AURA ÉS WONDERBUG ELSŐ KÖZÖS KALANDJA
Röviden: egy hetven literes hátizsák és egy elsőtúrázó lány kétnapos útja a kanyon belsejébe és vissza 2018-ban.
Amíg mi hatalmas, jól megpakolt hátizsákjaink alatt görnyedtünk, dülledt szemekkel figyeltük azokat a túrázókat, akik egy liter innivalóval indultak útnak futva, félmeztelenül. Azért volt nálunk ennyi minden egyébként, mert ételt, italt, ruhát mindent előre elkészítettünk. Egy kanyon alján nem sok szupermarket van. A zsákjaink lefele sem voltak sokkal könnyebbek, mert betartottuk a szabályt, és semmit nem hagytunk magunk mögött. Legközelebb okosabbak lennénk, de nem biztos, hogy kisebb zsákkal indulnék útnak.
A Grand Canyon látogatást egy egyhónapos USA trip keretein belül ejtettük meg, aminek a végére szintén dagadt a hátizsákom. Aura bírta a sarat, én kevésbé. Hazaérkezve a budapesti reptérre fel sem bírtam venni a hátizsákot a hátamra. A duffel bag (egy „védőtáska”), amibe beletettem, hogy védje a lelógó részeit a repülős pakolás és esetleges dobálás közben, jól ki volt „párnázva”.
Ugye csillog még a szemed? Mindjárt jönnek a stresszmentesebb sztorik:) De előbb nézzük meg, miért jön elő a stressz és hogy lehet megelőzni…
(Közben megszólalt a Dona Nobis Pacem a playlist-emen. Szellemüljünk át, ha eddig nem sikerült volna.)
AKKOR JÖN A STRESSZ, HA NEM MARAD IDŐ
A sok-sok költözés, utazás, pakolás során megtanultam, hogy akkor stresszelek be – még mindig -, ha ész nélkül nekiállok pakolni, mert mondjuk nincs rá időm, sietni kell. Stresszelni fogunk, mert vagy túl sok mindent pakolunk be, vagy túl keveset, vagy nem azt, ami valójában kéne. Ugyanazon hátizsák lehet 10 meg 30 kg is.
Számomra az vált be, hogyha annyira korán nekiállok, hogy van időm
ÚJRAPAKOLNI.
A kulcs tehát: a dedikált idő. Számomra ez egy-két nap minimum. Mostanra kialakult egy rutinom és tudom, hogy mi az, ami fixen jön velem.
Ilyenkor mindig ki tudok szedni pár dolgot. És van idő feltenni magamnak a következő kérdéseket:
- Mennyi időre megyek? Váltáscuccokkal együtt ez, amit most ideraktam, túl sok/kevés/elég?
- Erre tényleg szükségem van? Azért, mert szeretném magammal vinni vagy azért, mert hasznos és tutira használni is fogom?
- Mik azok, amiket ha magammal viszek, biztonságban fogom érezni magam, mintha otthon lennék?
- Mi az, amit nem viszek, mert valszeg nem lesz rá szükségem, de ha mégis, kint is meg tudom venni viszonylag kis költségen?
- Mi az, amit ki tudok venni?
Ezeket kérdezd meg magadtól. Hasznosak a Marie Condo-s ismeretek is, ad-e örömet az adott ruha/tárgy? Ha nem, lehet, hogy már csak emiatt sem fogod használni és csak foglalni fogja a helyet valami más elől.
AZ ELSŐ HÁTIZSÁKOS STOPPOS UTAMJAIM: RANDOM BARCELONA
Az első hátizsákos útjaim Barcelonába, Marrakeshbe, majd még kétszer Barcelonába vezettek. A szívemet kalapáló emlékek verik fel egészen mostanáig, ha arra az útra gondolok, amit most elmesélek Neked.
2019 decemberét írtunk. Ötödikén jöttem haza Új-Zélandról. Nehéz volt újra itthon lenni és elengedni azt az életet, (vagy engedni, hogy átalakuljon az az élet,) ami ott íródott. December 27-én este döntöttem el, hogy külföldön tölteném a szilvesztert. Ránéztem a naptárra. Hm, még van négy napom. Akkor minek nézegetek repjegyeket? Ennyi idő alatt kiérek stoppal is. Long story short, másnap reggel 6-kor indultam.
Itt valóban nem volt időm, de egy félévnyi stoppolás után benne voltam a bugiban, emiatt nem esett nehezemre összedobni egy óra alatt egy 35 literes hátizsákot, amivel két hét alatt megfordulok Barcelonából. Gyorsan összekombináltam néhány ruhát. Akkor találtam a stoppos táblámat is, amit egy régi lapozós asztali naptárból alakítottam át.
Az érzés, amikor behúzod a cipzárt. :)))
Ez az út adott inspirációt a repülőmentes utazáshoz. Lassabban, élménydúsabban, slow travel utazni, időt adva a környezetbeli változás és az érintett kultúrák megélésének.
Erről az útról írtam egy beszámolót: itt tudod elolvasni.
Most pedig jöjjön az a rész, ahol bepillantást nyújtok a hátizsákom rejtelmeibe. Lássuk csak…
MI VAN A HÁTIZSÁKOMBAN?
Az utóbbi hetekben megfigyeltem, hogy amikor teszem be a Trabiba a hátizsákomat, tök nehéz. Na de mitől? Mivel lehetne kevesebb? Mi jöhetne pluszba? Ezeken kezdtem el törni a fejemet. Azt szeretem, ha mindennek, ami belemegy, funkciója van.
Most az a motivációm, hogy inkább magamnál tudok több cuccot, hogy kiderüljön, mi az, amit használok, és mi az, amit nem. A békés együttélés érdekében ezektől könnyebben meg tudok válni.
A legnehezebb dolgok, amik a hátizsákomban vannak:
- 1 db 10ezres power bank
- 1 db 5ezres power bank
- 1 db laptop
- A gyümölcsöknek is van súlyuk
- 1 db mindent kibíró Hydro Flask kulacs (Mi mindent? Leesett egy kamionból és ezt az alján egy pici horpadás jelzi.)
Mi férjen még el egy hátizsákban?
Elektronika:
- Töltők (teló, power bank, laptop)
- Telefon + Ha veszélyesebbnek titulált helyre mennék, vinnék magammal egy régi ellophatót.
Tisztálkodás:
- Szilárdsamponok, szilikonflakonos tárolókban elhelyezett tusfürdő, fogkefe, fogkrém
- Női higiénia: Nem használok eldobható termékeket, csak moshatót. Ez azzal az előnnyel jár (kb. csak előnyöket tudnék itt felsorolni a kényelem és környezetvédelem mellett), hogy mindig ott van nálad. A mosás utáni szárítást néha nehéz megoldani, ha állandóan úton vagyok. Viszont nem fogy ki a készlet, nem kell aggódni azon, mikor és hol fog megjönni, ha a felszerelés ott csücsül a hátizsákomban.
- Gyorsan száradó törölköző és papucs
Öltözködés:
- 1 db nagy színes kendő (= táska, könyvvédő borító, takaró, párna, ruha, törölköző, strandon le lehet teríteni)
- Felső, alsó, bugyi, zokni, sport/melltartó: Amennyire úgy gondolod, hogy szükséged van. Zokniból nem szoktam sokat, főleg nyáron. Az alsó-felsőnél pedig próbálok kombózni, hogy minél több passzoljon egymáshoz, így nem kell sokat gondolkodni az öltözködésnél.
- 1 db baseball sapka
- 1 db (futó)cipő & 1 db szandál, amiket kívülről rá lehet kötni a hátizsákra
- 1 db meleg dzseki/kiskabát/pulcsi
Egyéb, ami még biztonságot vagy örömet okoz (nem fontossági sorrendben)
- A kedvenc fémbögrém
- Iratok, pénz
- Fejlámpa – Az ultimate favorite! Az alapszükségletek utáni következő lépés.
- Stoppos tábla és filcek
- Kulacstartó
- Hálózsák
- Napló szett (naplók + színes tollak)
- Ékszerek (ezeket én ritkán veszem le)
- Összetörhetetlen smink (létezik ilyen?)
- Szúnyogriasztó
- Könyv
- Biztonsági/emergency készlet (sebtapasz, betadin, moleskin, gyógyszerek, stb.)
HÁTIZSÁK-KIEGÉSZÍTŐK
- Egy kisebb vászon hátizsák, amibe az azonnal elérendő dolgokat rakom, pl. power bank, iratok és pénz, étel.
- És egy „titkos” övtáska, amit a ruha alá lehet felvenni. Néha ezt is a vászontatyóba rakom, de ha pl stoppolok, szeretem magamon tudni, hogy legalább ezt ne veszítsem el. Ebben az emergency dolgok vannak az iratokkal, filctollakkal, valutákkal.
Mi az, ami most nincs nálam, de tök jó lenne?
- Fűszerek egy kis tatyóban
- Utazós pici turmixgép
- Könnyű súlyú hangszóró
- Edzős gumiszalag
- Könnyű evőeszköz és tányér, összehajtható doboz
A hálózsák miatt, és mert a 35 literesem retreat-re szorul, járok most a nagy osprey-jel.
RENSZEREK A HÁTIZSÁKON BELÜLI REND FENNTARTÁSÁRA
A minél kevésbé gyűrődések és a könnyű elérés szempontjából fontosnak tartom, hogy elszeparáljam a hátizsákon belüli részeket. Van egy neszeszerem az elektronikának, a bugyizoknimelltartó részlegnek mosózsákot használok, a szennyesnek is (vagy néha a hálózsákom tartóját, haha). A ruhákat is mosózsákokba teszem, de a felcsavarós technikával ésszerűbb lenne beszereznem egy „packing cube” nevű tárolót, ami jobban összefogja őket, mint a mosózsák, amiben össze-vissza gyűrődhet minden.
A hátizsák a mobil-otthonod lesz, egy icike picike tiny house, amibe azokat érdemes bevinni, amik megkönnyítik az életed, boldogabbá, teljesebbé teszik, funkciójukban akár több dologra is felhasználhatók, stb. Vannak olyan ruháim, amik egy hordás után teljesen kinyúlnak és ha nem mosom ki őket újra, nem tudom őket felvenni. Ezeket nem szoktam magammal vinni, hanem inkább olyanokat, amiket többször is fel tudok használni. Strapabíró cuccok kellenek ide. Attól függ hova mész, ha szánsz rá időt, lesz lehetőséged kimosni a dolgaidat, de ésszerűbb úgy készülni, hogy erre minél később kelljen sort keríteni.
Legyen az hátizsák vagy bőrönd, ha kisebb a méret, előnyt jelent, hogy fixen tudod, mi van nálad. És ez marha jó érzés. Tudod, mit hol találsz. Időt és stresszt spórolsz magadnak – meg annak, aki lehet, hogy a sorban mögötted várakozik a reptéren, ha valamit ki kell pakolni. Engem már idegesít, ha bőrönddel kell utaznom. Szívesebben fejtek ki erőt úgy, hogy a hátamon van a nehezék, és velem együtt mozog.
Jöhetnek a TIPPEK?
TIPP 1: Ha külföldre mész, készülj arra, hogy beszippant a kultúra, szeretnél majd beilleszkedni pl. különleges ruhákat, ékszereket, tárgyakat, mittudoménmiket venni. Ezt jó, ha előre elfogadod és úgy készíted az üres szabad helyet a táskádban. Mert ez valószínűleg meg fog történni. Ami tök oké.
Új-Zélandon a ruháim legalább 1/3-át nem hordtam, mert nem volt valid szépruhában illegni, olyasmiben, amit korábban a Közgázon itthon megszoktam. Kényelmes, sportosabb cuccokra váltottam, amire nem készültem előre. Mármint arra, hogy itt ez lesz az alapszerkó. Új-Zélandon két dolláros opportunity shop-ok vannak, mint az itthoni turi. Tele jó ruhákkal, két dollár/darab. Egy NZ dollár kb. 190 Ft, szóval négyszáz forintról beszélünk. Gondold végig, van-e értelme végigcipelni + fizetni egy teli táska költségeit, vagy bevásárolsz inkább a céldesztináción.
Van, hogy egy nagy táska benne van a repjegy árában, de pl. országon belüli repülésnél lehet, hogy külön kell érte fizetni, illetve a fapados járatoknál is. Sőt most már a carry-on is kezd álomszerű elképzeléssé válni ezeken a járatokon…
TIPP 2: Kombináld a ruháidat. Én most elkezdtem egy kapszula/hátizsák gardróbot összerakni és igyekszem is begyűjteni a praktikákat (pl. hogy ne gyűrődjenek a ruhák?). A tökéletes Columbia 35 literesem elkezdett tönkremenni. Az eggyel kisebb ospreybbe alig fér valami, így meg hogy hálózsákkal jövök-megyek, egyszerűbbnek látom az Aurát. Mellesleg fantasztikus érzés mindig felvenni, ez a „végre újra megyünk” érzés fog el.
Az itt elmesélt történetekből láthatod, kedves Csodabogár, hogy nekem évekig tartott, amíg kísérleteztem és kialakítottam egy rendszert.
Most már elképzelhetetlennek tartom, hogy másképp utazzak. Egy hátizsák biztonságot ad, mert minden belefér, amire szükségem van, és mert egy hátizsákot szemmel lehet tartani, fel tudom emelni, a hátamon hordani.
És az Osprey zsákokat meleg szívvel ajánlom. Imádom. Szegény Aura csupa piszok, már ígérem egy ideje, hogy letakarítom. Van benne elég zseb, rész, amiket ki tudsz nevezni ilyen-és olyan zsebnek pl. ide rakom a tisztálkodós dolgokat, ebbe a szennyest, ide a könyveket, ide a laptopot, ide a vizes ruhát, ide a kulacsot, ide amit egyből el kell érnem.
Egy hátizsák az élet.