Kultúrbug, művészeti mártogatós

A Culturebug a New Yorki Metropolitan Museumban született meg egy Új-Zélandi fehér bor társaságában. A művészet melegágyában. Nem hagyhattam ott mindazt, amit láttam és éreztem. Hazahoztam magammal.

Hogy szerettem meg a művészetet? Elkezdett foglalkoztatni, hogy megértsem.

A festmények és szobrok mellett sokan elhaladtak megállás nélkül. Vagy anélkül, hogy belegondolnának abba, mit jelenthetnek ezek az alkotások. Mit élhetett át az alkotó, amikor megfestette a festményt, mikor megalkotta a szobrot vagy amikor megírta a regényt. Vajon mi történt vele aznap? Mi zajlott akkor a világban? Milyen hatások érték? Szoktam azon is gondolkozni, hogyha ma ezt én készíteném, milyen érzések állnának mögötte. Szerintem a művészet emiatt izgalmas.

Római kori ifjú, mellszobor
Szívfájdalom volt ezt a szobrot otthagyni. Őt sokáig néztem, nagyon megdobogtatta a szívem.

A MET-be a világ minden tájáról gyűjtöttek kincseket. Gyűjtöttek. Vajon hogyan és kiktől vették vagy hozták el őket? Milyen árat fizethettek érte? Ki fizette azt az árat? Valójában úgy történhetett, ahogy azt most egy művészettörténész elmesélné? Ez adja a misztikáját számomra. Nem voltam ott, nem láttam, de elképzelni el tudom. És elképzelni bármit el tudok.

Ez a múzeum egy kincsesláda, a művészet temploma. Ebben a templomban azt éreztem, nem kell messzire mennem a szerelemért (mondjuk csak New Yorkig) és ehhez elég vagyok egyedül én is. Elkap a flow.

Nagyon-nagyon sokat ad hozzá az élményhez, ha az ilyen alkalmak (múzeumlátogatás, színház, opera …) előtt tájékozódom. A múzeumokban általában ki van írva a mű története belesűrítve néhány sorba, a színházban kérhetünk műsorfüzetet. Érdemes erre időt szánni, ez nem lövi le az előadás “poénját”, még ha korábban ezt is gondoltam. Ellenkező a helyzet, még inkább érthetővé teszi a történetet és a kontextust.

Auguste Rodin – Tempest

Egy opera szövege nehezen érthető az ének és az idegen nyelv miatt. Nekem az.  Az énekesek/színészek testbeszédéből kideríthető, azonban a történet ismeretével jobban oda tudok figyelni a részletekre. És a részlet a lényeg. Abban van a darab esszenciája.

Rothko-ért kistoppoltam Bécsbe Budapestről. Ez MET, New York.

A szöveget az adott ország nyelvén néhol lefordítják és kivetítik egy nagyobb kivetítőn. Voltam olyan helyen, ahol kiválaszthattam, milyen nyelven szeretném olvasni. Ilyenkor a basic nyelveket adták meg, mint német, angol, spanyol, talán olasz és francia.

Dali, Picasso, Pollock.. mind egy helyen, immáron nem a művtöri könyv lapjain.

Ilyen lesz a Kultúrbug.

158

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük