“Még hinduk is jöttek a buliba” – STORYBUG és Szabó Virág (Viri’s Travels)

Fontos tudni a hosszútávú utazásról, hogy ez nem turizmus utazás. Hátizsákos utazóként több napot, hetet, hónapot töltünk a helyeken, így nem csak a szállás és ellátás lesz olcsóbb, de mélyen meg is ismerhető a helyi kultúra.
Virág az egyik legbátrabb utazó, akit ismerek. Stoppal jutott el Kirgizisztánból Iránba, egyedül. Volt, hogy rendőrök állították meg, hogy nem stoppolhat, kémnek is nézték már, ahogy azt a környéken megszokták, ha idegent látnak. Számomra példaértékű, amit ő a szavaival és tetteivel képvisel.

Különleges barátság köt össze minket, mintha a nővérem lenne. Idén az egybeeső szülinapjainkat is együtt ünnepeltük, ő Indiában volt, én már itthon. A félelmem elcsitult, a kíváncsiságom felerősödött, s alig várom, hogy hasonló utakat járjak be.
Neked is ajánlom, hogy nézz be velünk a távolról emlegetett sztereotípiákba a Kelet egyik hírszerzője szemszögéből. Pakisztán a szíve csücske, most megmutatja, miért.

Fogadjátok szeretettel az interjúnkat!

Hogy indultál útnak? Mi volt az első meghatározó úticélod?

2007-ben vettem az első repülőjegyemet 22 évesen, ami rögtön egy 42 napos utazás volt. A Camino de Santiago zarándokúton mentem végig, ez körülbelül 900 kilométer gyaloglást jelentett. Életemben először mentem egyedül valahova, először láttam a tengert, és ez az út teljesen megváltoztatott.

Stoppolok, gyaloglom, tömegközlekedéssel utazom, helyzettől függően. Ami az alvást illeti, most nálam van a sátram, úgyhogy ez a lehetőség mindig fennáll. Couchsurfinget is használok sűrűn, illetve sokan behívnak a házukba, mikor stoppolok/gyaloglok.

Közép-Ázsiában és Indiában egészen sokszor aludtam hostelben.

A kedvenc hely. Kirgizisztán

Milyen volt itthon az életed? Laktál más országban is, mielőtt útnak indultál?

Térképész diplomám van, de a diplomaosztóm utáni napon Angliába költöztem, ahol főleg gyerekekkel foglalkoztam, nannyként. 9 évet éltem ott, majd 2018 szeptemberében elindultam Ázsiába.

Hogyan kezdted el feszegetni a határaidat?

Egyszer be akartam bizonyítani, hogy a legdrágább országokban is lehet ingyen utazni, úgyhogy elrepültem Norvégiába a sátrammal és főzőszettemmel (hogy van ez magyarul, javítsd már ki légyszi). Vettem egy kiló rizst és egy kiló zabpelyhet, plusz pár konzervet, és elindultam stoppolni. 12 nap alatt 3200 kilométert stoppoltam, Norvégiában, Svédországban és Finnországban, és vagy helyieknél aludtam, akik behívtak, vagy a sátramban. 0 forintot költöttem.

Persze, ez az egyik véglet, és fontos kihangsúlyoznom itt, hogy a harmadik világbéli országokban mennyire fontos a helyi, kisembereket támogatni utazás során.

Irán

Milyen különleges helyeken aludtál már a sátradban?

A türkmenisztáni Darvaza-kráter volt eddig a legizgalmasabb, ez egy, a sivatag közepén lévő, égő gázkráter. Az éjszaka közepén sétáltam 6 kilométert a homokban, hogy odaérjek, és én voltam az egyetlen ember a környéken. Ez volt a leghidegebb éjszakám is, – 10 fok alatt volt a hőmérséklet.

A türkmenisztáni Darvaza-kráter

Ezen kívül sokat aludtam kint a kirgiz és pakisztáni hegyekben is, ami egyszer egy, hóban való ébredést jelentett.

Ománi sátorozás

Mióta stoppolsz?

A 2007-es Caminón próbáltam ki először, azután majdnem minden országban, amit meglátogattam.

A stoppolás nehézségei téged is utolérnek. 

Igen, voltak már kellemetlen helyzetek. Azt, hogy a sofőrök egy része  bepróbálkozik, már megszoktam, Európában is. Általában le lehet szerelni őket egy nemleges válasszal. Sajnos vannak olyanok, akik ezt nem fogják fel, és párszor már ki kellett szállnom autóból / kamionból emiatt. Fizikai támadás nem történt, de a szűnni nem akaró gesztusok, furcsa kérdések nem estek jól. Ez szerencsére kevesebb, mint az esetek 1%-a, úgyhogy arra még nem gondoltam, hogy emiatt abbahagyom a stoppolást.

Iránban stoppolás után egy család behívta magához Virágot. Egyikük sem beszélt angolul.

Mely országokban jártál már?

Európán kívül Marokkóban, Ghánában, és a mostani utamon Ázsiát fedezem fel Kirgizisztántól kezdve, a “Sztánok” és Irán érintésével, egy ománi kitérő beiktatásával, Sri Lanka, India, Pakisztán, Nepál és Banglades felfedezése után most Nágaföldön vagyok, India északkeleti részén.

Ópium pipázás. Irán

Hogy jött ez a mostani, már majdnem másfél éve tartó utad?

Nannyként átlagosan 3 évet voltam egy családnál, és előre lehetett tudni, hogy mikor ér véget a szerződésem – amikor a legkisebb gyerek is elkezdi az iskolát. 2017 nyarán kaptam két hét szabadságot, először felnőtt, dolgozó életemben, ezért elhatároztam, hogy elmegyek jó messzire. Beírtam a keresőbe, hogy hol lehet júliusban túrázni. Megjelent egy kép Kirgizisztánról. Be voltam tojva rendesen, de végül megvettem a jegyet. Ott annyi, inspiráló emberrel találkoztam, hogy eldöntöttem, mikor a szerződésem lejár, útnak indulok.

Miből élsz? Miből tartod fenn magad?

Az Angliában töltött 9 év alatt összespóroltam annyi pénzt, hogy évekig tudjak utazni Ázsiában. 

Néhol megállok önkénteskedni, például Kirgizisztánban egy óvodában és egy hostelben, míg Indiában egy iskolához tartozó farmon és konyhában, egy kávézóban és egy ásramban (spirituális menedékhely). Ilyenkor a napi 5-6 óra munkáért cserébe ingyen szállást és ételt kaptam. Ezeket vagy a workaway.info weboldalon, vagy helyi ismerősök által találtam.

Önkénteskedés Indiában a konyhán

 Levágattad a hajad. Ez hogy történt? 

A hegyekben töltött hónapok, és a tápanyagokban szegény étkezés következtében elkezdett kihullani a hajam. Ebből egy idő után elegem lett, úgyhogy Pakisztánban leborotváltam a fejem! Az első napokban sapkában kellett aludnom, annyira fázott a fejbőröm. Pakisztáni barátnőimmel szelfizéskor viccelődtem, hogy “Várjatok, hadd igazítsam meg én is a hajam”! 

Imádom, hogy nem kell hajat mosni, fésülködni. Szeretem sokkolni az embereket, főleg azokat, akiknek meggyőződése, hogy egy nő csak hosszú hajjal nő.

Mesélj, milyen ennyi ideig távol lenni Európától? Van, ami hiányzik?

Hiányoznak a szeretteim, a barátaim, de amikor tehetem, beszélek velük. Bizonyos ételek nagyon hiányoznak, főként a tejtermékek; a tejföl, a sajt, a túró. Már vagy egy éve majdnem minden étkezésem főtt rizs. 

Egészen könnyen hozzá tudok szokni kényelmetlen dolgokhoz, talán az zavar a legjobban, hogy minőségi, technikai felszerelést nehéz találni. A bakancsomnak már alig van talpa, de még két hónap, mire olyan helyre érek, ahol tudok újat venni.

Tartod az itthoniakkal a kapcsolatot? Hogy fogadták, hogy határozatlan ideig nem fogtok találkozni?

Mivel Angliában éltem 9 évig, a családom hozzászokott, hogy nem látnak sűrűn. Most már csak hetente egyszer kell életjelet adnom magamról, minden körülmények között (12 éve minden napról indultunk). Ha van internetem, akkor viszont felhívom a családomat és a legközelebbi barátaimat. Mivel sok időt töltök minden országban, veszek helyi sim-kártyát, elég jó a lefedettség, illetve néha WiFi is van a hostelekben, Couchsurfing hostoknál. A leghosszabb, internet nélkül eltöltött idő 3 hét volt, de akkor az angol sim kártyámról tudtam üzenni a családomnak.

Hogy telt a karácsonyod és a szilvesztered?

Nágaföldön, India északkeleti részén töltöttem az ünnepeket egy családnál, akiket Couchsurfingen találtam. Itt az emberek nagy része keresztény, úgyhogy az egész falu együtt ünnepelt, közös főzéssel, templomi misével, esti szórakoztató programmal, ahova még a hinduk is eljöttek.

Megsérült a bokád. Ezt hogy élted meg?  

Nagyon nehezen. Most jöttem rá, hogy mennyit szoktam gyalogolni naponta. A tehetetlenség érzése szörnyű.

Beszélsz más nyelveken? Útközben gondolom ragad rád. Mesélted, hogy hindit kezdtél el tanulni.

Olyan nyelven nem beszélek az angolon kívül, ami Ázsiában hasznos lenne, úgyhogy ragadt rám útközben kirgiz, orosz, perzsa, és még a Pakisztán északi részén, a hegyekben beszélt wakhi nyelvvel is próbálkozom. A hindit azért tanulom, mert nagyon hasznos India területén, és Pakisztánban is értik, hisz az ő hivatalos nyelvük, az urdu, nagyon hasonlít rá. Mindkét országba visszamegyek még.

Hogy figyelsz oda a környezetedre, amikor utazol?

Ez egy nagyon komplex kérdés, úgyhogy csak nagy vonalakban válaszolok:

Szilárd sampont használok hajmosásra, fürdésre, mosásra. Csak akkor vásárolok ruhát, amikor mindenképp szükségem van rá (sál és tunika Iránban, ruha Pakisztánban, új túranadrág Sri Lankán, túraszandál Indiában (Decathlon 4ever!) ).

Vödörből fürdök, vagy folyóban az esetek 90 százalékában. Nem használok WC-papírt (ez Európában nehéz lenne!), dezodort sem; Indiában találtam citromfüves szappant, ami kiváló erre a célra.

Intimkelyhet használok, úgyhogy a menstruációm után sem marad hulladék. Próbálok minél kevesebb műanyag hulladékot termelni, és palackozott vizet is egy kezemen össze tudom számolni hányszor kellett vennem másfél év alatt. Szemétszedési akciókba kezdek néha. Csak akkor repülök, ha muszáj. 3-szor kellett másfél év alatt.

Egy 40 literes hátizsákban elfér a sátor, a hálózsák, a matrac és a képen látható dolgok.

Hallgatva a történeteidet és terveidet, nem úgy tűnik, mintha egyhamar hazajönnél. Hol tervezed tölteni a következő hónapokat?

Biciklivel tervezek eljutni Vietnámból Pakisztánba. Ez a terv, aztán majd meglátjuk!

Karakoram Highway. A világ legmagasabban fekvő nemzetközi burkolt útvonala. A világ 8. csodájaként emlegetik. Pakisztán

Mi tart úton évekig? Miből meríted az inspirációd?

Mindig felfedező akartam lenni, és Ázsia gyerekkoromtól kezdve nagyon vonzott. A hatalmas hegyek, bővizű folyók, végeláthatatlan sivatagok, többezer éves kultúrák. Szerencsés vagyok, hogy ennyit utazhatok, úgyhogy ezt ki akarom használni, hogy minél több érdekes helyre eljussak. Más utazók történetei, különleges utazásai inspirálnak nagyon.

 

Ha kedvet kaptál, Virágot a Viri’s Travels Facebook oldalon megtalálod őt.

Jó utat drága Csodabogarak!

Karakoram Highway mellett, a kilátás Jamalabad falujából. Pakisztán

*A fotók Szabó Virág tulajdonát képezik. Felhasználásukra az ő engedélyét kell kérni.

823

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük