Stranger things, marshmallow és szarvasvacsora – Stoppolás Új-Zélandon, 2. rész

Eljutottunk Taupoba. Erdőben éjszakáztunk. Hogyan tovább? Irány dél, innentől egyedül. Még egy ezres hátra van.

Az előző rész itt tekinthető meg.

Összeszedtük a cuccainkat, elpakoltuk a bunkit, ami fedélként szolgált éjszakára a fejünk felett. Pár száz méterre a parkolóban találkoztunk két lánnyal. Napierbe mentek. Tökéletes, az délre van. Nekem meg jó, ha tartom a déli irányt, és akár még időben leérek a Déli-sziget déli felébe.

Kornél szerette volna kiélvezni a napjait és nem utazással tölteni. Elváltak hát útjaink. A stoppolós utunk második napján. Ezer kilóméter várt rám.

Talán még emlékeztek arra, hogy autópályán nem stoppolunk. Ezt a szabályt párszor megszegtem, nem szándékosan.

Autópályán raktak ki. Ott kellett leghosszabban várakoznom. Beletelt több mint egy órába, mire felvettek. Sötétedett, mire Waipukuruaban kiraktak. Miután feladtam, amit ilyen helyzetben mondjuk nem is tudom hogy képzeltem, valaki mindig megállt. Mindig abban a pillanatban, amikor hittem a fejemben megszólaló hangnak: ez most nem fog összejönni.

Itt azért kicsit másképp van az autópálya.
Arra van Dunedin.

Hamarosan megjelent egy sofőr, mint kiderült, az aznapi utolsó. Lucynak hívták. Meglátott és elkezdett azon gondolkozni, mi lesz velem. Hol fogok aludni, ha ő kitesz valahol és rám esteledik  Ezt mesélte, amikor beszálltam a kocsijába. HelpX-eseket szokott fogadni, hozzá van szokva az utazókhoz. Így nem állt tőle távol az a gondolat sem, hogy meginvitáljon engem az otthonába.

Nála aludhattam. Azon a környéken nem voltak hostelek és szállodák. Mivel nem terveztem meg előre a napi célomat, benne volt a pakliban, hogy újra kint kell éjszakáznom. Volt egy érzésem, hogy erre nem fog sor kerülni és szerencsére ez beigazolódott.

Az éjszaka leplével megvárta míg hazaérünk. Nagyon szép helyen lakott, távol mindentől. Egy tanyán. Egyetlen szomszédjuk volt, az is jó messze. A házhoz vezető út szélén ki volt írva a család neve.

Befogadtak egy napra az otthonukba. Hihetetlen érzés volt. Mintha egy regényben lennék. Saját szobám volt, meleg vízben zuhanyoztam, meleg ételt ettem. Meleg volt a házban. Kevesebb mint egy hete tartózkodtam Új-Zélandon, a meleggel pedig csak a zuhany alatt találkoztam. Aucklandben nem használtak fűtést. Ők már megszokták a hideget és mindig felöltöztek. Most ez nekem nagy dolog volt. Ki voltam merülve, jól esett.

Help yourself

Szarvasvacsorát főztünk együtt. Beavattak az életükbe. A férj a helyi önkormányzat feje, a lányuk Wellingtonból jött haza szünetre, Lucy pedig lovakkal foglalkozik. A főzés-borozás közben a négylábú családtag is megmutatta magát. A vacsora elkészültével leültünk a nappali bőrkanapéjára. Begyújtották a kandallót. A Stranger things sorozatot néztük, miközben mászkáltunk a kandallóhoz a marshmallowt megpirítani.

Új-Zélandon van egy elterjedt mottó: help yourself, segíts magadon. Azaz ne kelljen mindent megkérdezni, van-e valamire szükséged.

Nagyon kényelmes az ágy, kilátni az ablakon. Na de meddig! Még távolban sincs fellelhető épület.

Napi büdzsé: Taupoban ettünk indiai daal-t 5 dolláért, ami kb. egy ezres. Akkora adag volt, hogy két étkezésre is futotta belőle.

Szívmelengető emlék. A stoppolás ilyeneket is tud.

 

Wonderbug

 

193

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük